Szükség van az autonómiára

Amikor Erőss Zsolt 3 éve márciusban nálunk járt, volt egy kis időnk egymással beszélgetni. Nagyon kedves embernek ismertem meg. Vacsora meghívásunkat sajnos nem tudta elfogadni, mivel az előadás egy kicsit elhúzódott és másnap reggel korán vízumot ment intézni az utolsó expediciójára. Lényegében ez a vízum a csúcsra és a mennybe is szólt, csak akkor ezt még nem sejtettük. Sose felejtem el a szavait, hogy azért kell csúcsokat dönteni, mindegy milyen sportban, munkában, bárhol, hogy példát mutassunk egymásnak és legyen bizodalmunk és hitünk! Elmondta szükség van az autonómiára, mert a legkitartóbb emberek azokból a népekből születnek, akik ezt már kiharcolták!
"Mennyivel vagyok én önzőbb annál, aki kocsmába jár? Vagy annál, aki reggel nem látja a gyerekeit, mert munkába megy és este a fürdetésre sem ér haza? Nem hiszem, hogy náluk önzőbb lennék, pedig ez, amit említettem teljesen átlagos. Az átlagnál könnyű jobbnak lenni, és a gyerekeim jó dolgokat élnek meg velem. Valószínűleg a legtöbb gyereknél szebb gyermekkort tudok nekik biztosítani, azzal együtt is, hogy engem két hónapig hiányolni kell."
Erőss Zsolt egy boldog ember volt. Lehet, hogy megszállott, de boldog volt. Teljes élete volt, amit ott fejezett be, ahol a legjobban szeretett lenni. A csúcson.

"A kisfiúból férfi lett, a férfiből hópárduc, a havas lejtőből sziklafal, a sziklafalból meg a világ legmagasabb hegycsúcsa."
Isten veled!

13233042_10207881246566863_916942000773040534_n.jpg